Társasjáték

27 év fejlesztőpedagógiai tapasztalat eredménye, a Szivárványpeca társasjáték

A Szivárványpeca társasjáték fejlesztése több évig tartó folyamat volt, mégpedig azért, mert minden olyan részképességet figyelembe véve lett megtervezve, mely igen fontos ahhoz, hogy iskolás korra a gyermek képessé váljon a stabil, jó teljesítményre.

Mivel minden kognitív funkció mozgás alapú,ezért a gyermekeink fejlesztését minél előbb mozgásos alapú ,játékos tevékenységekkel kell elkezdeni.Erre az egyik fantasztikus lehetőség a Szivárványpeca c. társasjáték.

Nagymozgások közben van egy különleges előnyünk más ülős játékokkal szemben, ez pedig az a dolog, hogy mozgás által okozott fáradtság mellett megtartott figyelemmel dolgozunk. Amikor kezd fáradni a test, az izmaink működését, végtagjaink koordinációját is sokkal nehezebb már harmonikusan összerendezni. Valószínűleg, aki sportolt már valaha életében, ismeri ezt az érzést!

Mivel ennél a játéknál legalább két kört a játékvezető által meghatározott mozgásformával kell végrehajtani, csak ez után lesz kidobva az a két kocka, melyet a megállás, tehát a test lefékezése után fogjunk csak látni és értelmezni, mindenképp egy sokkal nagyobb kihívást eredményező dologgal találjuk magunkat szemben, mintha csak üldögélnénk és úgy kellene odafigyelni valamire.

Ez a játék azért nyújtja a részt vevők számára a multiszenzoros ingerek „ tárházát”, mert a legtöbb alap modalitást mozgás közben tudjuk „ dolgoztatni”. Amikor például le kell fékezni egy már megindított mozgást ( meg kell állni pl: indián szökdelésből) az idegrendszer a gátló mechanizmusait kezdi működtetni. Összehangoltan működik ilyenkor a vesztibuláris-kinesztetikus-proprioceptív rendszer, de mivel hang ingerre állunk meg „ figyelem ! dobás következik!” ezért az auditív alap modalitás is dolgozik. A kezünkön tappancs van, amellyel ki kell „ pecázni” egy halacskát, így a taktilis alap modalitás is bekapcsolódik a munkába, és mivel a tér, melyben mozgunk a szemünk által folyamatosan „ pásztázott”, megfigyelt, ezért természetesen a vizuális alap modalitás is működik.

Így aztán a szaglásunkat kivéve ennél a játéknál minden alap modalitásunk munkára van „ fogva”! Az idegrendszer összerendező funkciója , a szenzoros integráció kiemelten működik.

6 éves korig a látásérzékelés fejlesztését mozgásos játékokkal tudjuk , a test proprioceptív rendszerét is „ dolgoztatva” , a leghatékonyabban fejleszteni.

A testérzékelés igen fontos része a látásnak: idegrendszerünk a körülöttünk lévő képet kerek egésszé formálja az által, hogy a test pontos helyzetét, a karok, lábak munkáját is beleszövi a történésbe. A térbeli látás, vagy téri tájékozódás úgy alakul ki, hogy mozgásunk közben saját végtagjaink irányainak változtatása közben ( proprioceptív érzékelés) szemünk érzékeli a teret, a közelséget , illetve távolságot, illetve akár a mélységet. Továbbá, azoknak a tárgyaknak a nagyságát,formáját, kiterjedését, melyek mellett elhaladunk . A mozgásunk és a látott tér dimenzióinak megtapasztalása kell a térbeli látás kialakulásához.

A Szivárványpeca c. társasjátékban mozgásaink közben rengeteg aspektusát éljük meg a térnek: futunk, szökdelünk, közben számolunk is, ha épp ez a szabály! Hátrafelé mozgásokat végzünk, fordulásokat, vicces helyzeteket teremtve ezekkel a gyors fordulatokkal, mivel aki nem figyelt, az épp szembe fog velünk jönni. Haladunk pókjárásban , rákjárásban, sánta róka ugrándozással, ahol közelebb vagyunk a földhöz, de lehetünk „kommandós katonák”, ahol a kúszást gyakoroljuk. Fejleszti a gyerekek kreativitását is, hiszen Ők is meghatározhatnak, kitalálhatnak valamilyen állatot utánzó mozgást! Ezt meg is szokták tenni! Támaszhelyzeteket használunk, ahol erősödik a vállöv, melynek kiemelt szerepe van a primitív reflexprofil részét képező nyaki reflexek leépülésében. Diszlexiás gyermekeknél mindig gyenge a vállöv és a kar,illetve kéz izmai, így nekik kifejezetten hasznosak ezek a testhelyzetek. Azonban terapeutaként is megtapasztaltam, hogy nehezebben motiválhatóak ilyen típusú mozgásokban való részvételre azok a gyermekek, akiknél az izmok hypotóniája megjelenik. Ezért aztán sokszor és sok mindent kell felajánlani Nekik, hogy a tornagyakorlat elvégzésre kerüljön. :-) Épp ennek kapcsán gondoltam ,fejlesztettem ki ezt a játékot, hiszen a nyerni vágyás egy olyan optimizmussal billent át mindenkit a nehézségeken, hogy észre sem veszi, milyen sokat „ dolgoztatta” izmocskáit, kezét ,lábát és természetesen az agyát is, hiszen a szabályokra való odafigyelés is komoly feladat.. Szinte biztos, hogy feladathelyzetben ennyit nem mozgott volna,anélkül, hogy nemtetszését kifejezze édesanyának,mint így a játék alatt észrevétlenül.

Kutatások bizonyítják, hogy a sok TV-t néző gyermekek, vagy nagyon keveset mozgó gyermekek körében nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megoldani téri tájékozódást igénylő” labirintus” típusú feladatot.

Mivel a térérzékelésének minősége az olvasás tanulásában is meghatározó szerepet tölt be, így még fontosabb, hogy sokat mozogjunk, minél inkább célzott koordinált mozgásformákat végezve , játékosan!

A téri irányok felismerésének és megkülönböztetésének képessége húzódik meg a betűk tévesztésének hibáiban. ( b-d, d-g, stb) Ezzel kapcsolatos vizsgálatokat Edtfeld végzett, ahol mértani figurák, „absztrakt Gestaltok” térdimenzióit kellett a kísérlet személyeinek felismerniük.

Diszlexiás gyermekeknél mindig nagy nehézséget jelent a hasonló tartalmak megkülönböztetése,a téri dimenziók felismerése. Ebben a társasjátékban külön kockát alkalmazunk erre a problémára, preventív, illetve fejlesztő jelleggel, valamint fejlesztő feladatok beiktatásával. Mivel a térészlelésben a legintenzívebb fejlődést 5 és 7 éves kor között tapasztaljuk. Éppen ezért kiemelten javasoljuk óvodáskorú nagy és középső csoportos gyerekeknek.

A gyermekek látása folyamatosan és párhuzamosan fejlődik, egyre bonyolultabb összerendezésre lesz képes mire iskolába megy, mert a látás egy tanult képesség. A látás szempontjából különböző területeket különböztetünk meg, ilyenek a perifériás látás képessége, az alak-konstancia ( állandóság) ,az alak-háttér megkülönböztetésének képessége, a szem fixációjának képessége és a Gestalt látás ( rész-egész).

A Szivárványpeca c. játékban mértani figurákat alkalmazunk,hasonlító színekkel, formákkal, illetve logikai kockákat is ,így fejlesztjük a látás és a tér észlelésének a képességét. A fókuszált figyelem, a szem fixációjának a képessége és a Gestalt látás is kiemelkedő szerepet kap ebben a játékban.