Mi köze a mozgásnak a tanuláshoz?
A neurofiziológiai kutatások szerint a mozgás nélkülözhetetlen az agyi idegpályák megfelelő kiépüléséhez. Az észlelési folyamatok fejlődésében és az agy összerendező folyamatainak fejlődésében ( szenzoros integrációban) kiemelten fontos szerepe van a természetes mozgásformáknak, az örömteli aktív játéknak kisgyermekkorban.
A mozgás segíti a neurológiai érési folyamatokat, előhuzalozza az idegpályákat, melyeken később a beszédhez és tanuláshoz kellő információ feldolgozás fog megvalósulni. Az új szinapszisok képződése,illetve a már meglévők átrendeződése biztosítja a tanulás élettani alapját.
Agyunk minden tevékenysége során folyamatosan változtatja önön szerkezetét, tökéletesíti hálózatát, hogy minél hatékonyabban működjön. Ez a képesség a neuroplaszticitás.
A neuroplaszticitásnak gyermekkorban kiemelkedő szerepe van, hiszen ebben a szenzitív időszakban ( 0-7 év) a tervezett szenzomotoros mozgásformákat terápiásan is tudjuk használni a gyermekek fejlesztésére, akár megkésett beszédfejlődés beindítására, akár mozgáskoordináció elmaradásával kapcsolatban vagy a figyelem és viselkedés-szabályozás eltéréseinél.
Sokoldalú koordinált és megfelelő mennyiségű nagymozgások és finom – mozgások átélése, megtapasztalása nélkül nincs megfelelő beszédfejlődés! Több szakember a beszédet a legkomplexebb teljesítménynek tekinti.
A beszéd fejlődését számos nem verbális előkészítő folyamat előzi meg. Ezek integrációja egy kritikus fejlődési mértéket kell, hogy elérjen ahhoz, hogy a gyermek számára a beszéd elsajátítható legyen.( AFFOLTER 1974)
A beszédhez szükséges izmocskák működtetése, beidegzése a finom-motorikus mozgásformákhoz tartoznak.( száj körüli izmok, nyelv mozgásai, lágyszájpad megfeszítése, mimikai izmok, hangszálak) Több száz izom egyidejű, harmonikus összehangolása szükséges a beszéd megvalósulásához ( körülbelül 300 izomról beszélünk!)
Ez aztán igen nagy feladat ha belegondolunk! Tökéletes „ karmesteri” munka az idegrendszer részéről. Az idegrendszerben egymásra épültség van, a finom-motorikus mozgások a durva koordinációt igénylő nagymozgásokra épülnek. A harmonikus idegrendszeri érés feltétele, hogy az ontogenetikus fejlődési fokokon átmenjen a gyermek:fej emelése-átfordulások- kúszás-mászás- állás - járás.
A gondolkodási mechanizmusaink a beszédkészségünkre épülnek. Minél szebben, érthetően, tagoltabban beszél a gyermek, annál nagyobb kedvvel kommunikál,nyitottabb lesz az új információk befogadására, szívesen tanul. Ezért van az, hogy a gyemekek , ha nem ültetjük Őket a képernyő elé, szinte örökmozgóak, mivel a mozgás szükséges az idegrendszerük fejlődéséhez, éréséhez.
Az idegrendszer érettségéről a mozgás és a beszéd fejlettsége, minősége mutat számunkra tükröt.