Hiperaktivitás fogalma

Hogyan tudnám eldönteni hogy az én gyermekem hiperaktív gyermek vagy egyszerűen csak nagy a mozgásigénye? Sok szülő teszi fel ezt a kérdést barátainak,vagy nagyszülőknek.Miért épp az én gyermekem ilyen? Akkor most hiperaktív, vagy figyelemzavaros, vagy mindkettő egyszerre? Esetleg impulzív?Vajon én tehetek erről? Rosszul csináltam valamit? Kihez forduljak? Mi a megoldás?Hétköznapi szülőként nagyon nehéz eligazodni a szakmai kategóriákban. Főként, mivel több rövidített elnevezéssel illetik ezt a tünetcsoportot( POS, ADHD, HAHAS, MCD, FIMOTA).Gyermekpszichiáter vagy pszichológus diagnosztizálhat. Diagnózisaikat hosszú, alapos megfigyelés után állítják fel és komoly segítséget tudnak nyújtani a családoknak abban, hogy jobban megértsék gyermekeik problémáit.Több évtizede mozgásterápiákkal és sok ilyen gyermekkel foglalkozó szakemberként azt mondhatom, hogy sokkal ritkábban lehetséges, hogy a szülő lenne az, aki erről tehet. Ezt leginkább azok a szülők szokták észlelni, akiknek van 2-3 gyermekük, és pontosan tisztában vannak vele, hogy minden gyermeküket egyformán neveltek, mégis van közöttük egyvalaki, aki mindenre ,mindig teljesen másként reagált. Hagyományos módszerekkel ,melyek beváltak a többi testvér nevelésénél, azzal a hiperaktív gyermeküknél nem szoktak boldogulni.

Vizsgáljuk meg tehát, hogy mi a hiperaktivitás fogalma?

A hiperaktivitást a viselkedéskontroll zavarának tekintik, motoros nyugtalanság és figyelemzavar jellemzi ezeket a gyerekeket, vagy felnőtteket. A hiperaktivitás felnőttkorban is megjelenő probléma , ugyanis, ha nincs kezelve gyermekkorban ,akkor felnőttként, a társadalomba nehezen beilleszkedő perifériára szoruló személy lesz belőlük. Nemzetközi rövidítése: ADHD, attention deficit hyperactivity disorder.

A figyelem zavara megjelenhet hiperaktivitás nélkül,így nem minden figyelemzavaros személy hiperaktív, de minden hiperaktív figyelemzavaros.

Hiperaktivitás okai

Milyen okokat ismer a szakirodalom, melyek a hiperaktivitás okai ?

A hiperaktivitás nehezebben meghatározható okokra vezethető vissza, szinte mindig több tényező együttes fennállásával magyarázható:

Az egyik ezek közül a biológiai háttér (az idegrendszer éretlensége, eltérő szerveződése, vagy az idegrendszer minimális károsodása).

A második a szociális környezet hatása (egy rosszul működő családi minta, provokatív hozzáállás, vagy amikor túl sok az inger a környezetünkben, sok program ,”szétzilált” napirend).

A harmadik pedig a magas stressz hatás. A kutatások a hiperaktivitás hátterében nem találtak egyértelmű genetikai okokat, azonban elmondható, hogy a familiáris halmozódás megfigyelhető több családban is.

Hiperaktivitás tünetei

A hiperaktivitás tünetei között találjuk a koncentráció nehezítettségét, a sok és szinte értelmetlennek tűnő, céltalan mozgásviharokat. A feledékenységet, a figyelmetlenség következményeként megjelenő baleseteket, türelmetlenséget, önértékelési zavarokat. Pszichés tünetek közül a hisztit, illetve dühkitöréseket, türelmetlenséget. A hiperaktivitás tünetei óvodáskorban megjelennek már, vagy még korábban is lehetnek erre utaló jelzések, csak nagyon nehéz a szülőknek elfogadni azt a tényt, hogy az Ő gyermekükkel is lehet ilyen jellegű probléma. Ezért igen nehezen veszik észre, inkább szőnyeg alá söprik a problémát. Azt gondolják, hogy ez csak átmenetileg van így, tulajdonképpen volt már jobb időszak is a gyermek életében, stb.

A nehézséget/ kihívást az jelenti a hiperaktív gyermek számára, hogy minden apró dolog eltereli a figyelmét, így nincs lényegkiemelő képesség, nem tud sorrendet felállítani az elhangzott kérések alapján, amikor egy szituáció, feladat információinak feldolgozásáról van szó. Mi az első dolog, amit meg kell tennem? Mi a legfontosabb ebben a helyzetben, vagy feladatban? Hogyan kellene elkezdenem?

Amikor több olyan tünetet tapasztalunk, melyeket föntebb felsoroltam és hosszabb ideig fennállnak ezek (legalább 6 hónapon keresztül), akkor javasolnám, hogy keressünk fel egy szakembert a diagnózis felállítása miatt!

Gyermekpszichiáter vagy pszichológus diagnosztizálhat. Diagnózisaikat hosszú, alapos megfigyelés után állítják fel és komoly segítséget tudnak nyújtani a családoknak abban, hogy jobban megértsék gyermekeik problémáit.

Hiperaktív gyermek jellemzői

A hiperaktív gyermek jellemzői, hogy mindenhol egyszerre szeretnének lenni.

A hiperaktív gyerkőcök nehezen viselik a Számukra unalmas dolgokat, vagy ahol tartós erőfeszítéseket kell alkalmazniuk. Rendkívül tudnak szenvedni, ha egy tanulási folyamatot kell megszervezniük. Problémát jelenet számukra, ha külső utasításokat kell betartaniuk. Sok esetben oppozíciós zavar is jellemzi Őket. Ez a szembeszegülést jelenti , a „ csakazértsem” típusú viselkedésmintát. Öntörvényűek, nehezen kezelhetőek.

Nagy nehézséget jelent, amikor egyszerre több információt kell feldolgozniuk. Ezek alatt az összetettebb feladatokat értem,ahol sok szempontot kell figyelembe venni! Az iskolában többször is van ilyen helyzet, sőt leginkább azt lehetne elmondani, hogy csak ilyen van. (pl: vegyétek elő a nyelvtanfüzetet és nyissátok ki a 21.oldalon! Készítsétek elő a ceruzát és a radírt. Ezenkívül szükségünk lesz még a piros ceruzánkra is!)

Ezért nagyon nehéz a hiperaktív gyermekeknek a hagyományos iskolarendszer. Minden inger egyforma erősséggel éri az idegrendszerüket. Ugyanolyan fontos számukra, hogy elment egy mentőautó az iskola előtt, mint az, hogy a tanárnő valamit kért az osztálytól.

Tipikus tünet az is, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye nagymértékben alatta marad értelmi képességeiknek, mivel képtelenek az utasításokat betartani és a feladathelyzetben megmaradni.

A figyelemzavar következményeként a gyerekek túlzottan mozgékonyak, túlzottan impulzívak . (ez utóbbi azt jelenti, hogy nehézséget okoz Nekik a várakozás, képtelenek az azonnali reakcióik elfojtására, nem képesek átgondolni tetteiket azelőtt, hogy cselekednének, félbeszakítanak másokat).

Jelenlegi világunk, ahol igen nagy teret kap a vizuális kultúra, sok a TV nézés, a laptop, számítógép, mobiltelefon használat, egyre több a figyelemzavaros, hiperaktív, agresszív és sajnos a dühkitörésekkel küzdő gyermek.

A videojátékok ingerültté teszik a gyermeket, fokozzák a stressz faktort. A speciális képi világ „elbűvöli” Őket, beszippantja a látvány. Ehhez képest az iskolában unalmasak az órák, a figyelemzavaros gyermeknek mindenképp az! Így aztán nem tud koncentrálni. A tanár se nem csillog, se nem villog, és nem ad ki olyan intenzív hangokat, mint a videojátékban tapasztalható. Kivéve, ha felbosszantják..